Elkészítem karikás ostorát!

Írta: Super User on . Beküldve: Bőrös munkák

01 P1190287 01


A bőrrel való foglalkozás gyermekkoromban gyökerezik, hiszen ekkor találkoztam először bőrből készült dolgokkal. Abban az időben Besnyőn a termelőszövetkezetnek sok lova volt nagy lóistállóval. Mi gyerekek előszeretettel kerestük fel az istállót egy kis játékra. Itt láttam először az ún. parádés lovaknál gyönyörű, bőrből készült lószerszámokat.

No, a másik meg az volt, hogy 8-9 éves koromban a faluból még kanász hajtotta ki minden áldott nap a disznókat a mezőre. Ebben az időben én kislegényként vasárnaponként hozzászegődtem a kondáshoz kiskondásnak. Reggel korán feltarisznyáztak a szüleim és útra bocsájtottak a malacokkal. De hogy ez milyen gyönyörű élet volt nekünk. Ma úgy mondanánk, hogy a szabadság szele csapott meg bennünket, mikor végig kísértük a kondát reggeltől sötétedésig a határban.

A kanásznak nagy szakértelme volt az egész mesterséghez, Pácsa bácsi, ahogy egyszerűen mindenki hívta a faluban sok mindenre megtanított bennünket, gyerekeket. Persze egyszerre nem vitt magával csak két legényt, hogy ne akadályozzuk olyan nagyon a munkáját. Mert nem csak a disznókra, hanem ránk is oda kellet figyelnie. Sokszor nem is volt veszélytelen, hiszen a termékenység jegyében minden alkalommal hozzá csapták a kondához azokat a hatalmas kan disznókat, melyektől agyaraik láttán mi gyerekek nagyon féltünk. S ha összeverekedett két ilyen erős állat, mi legtöbbször a bokrok közé szaladtunk.P1190275 01

Szóval Pácsa bácsi (egyébként volt neki becsületes neve is: Pista) megmutatta hogyan kell elkészíteni a kanász legfontosabb és legféltettebb eszközét, a korbácsot. Más néven a híres magyar karikás ostort. Merthogy nem csak a csikósok használták ezt az ostorfélét, hanem a kanászok is. Nekünk is volt ostorunk, de közel sem olyan, mint amilyen a Pácsa hátán lógott. Irigykedve néztük azt a gyönyörűséget, ami igazi mestermunka volt, és mi is olyat akartunk. De az volt a nagy helyzet, hogy csak nézhettük, a kezünkbe sohasem adta. Hogy adta volna, hiszen féltette az ügyetlen kezektől, no meg nem is a mi „méretünk „volt. Különben el sem bírtuk volna a jó 3 m hosszú ostort. Azt azonban megmutatta, hogyan kell megfonni. A delelőn a velünk hozott legféltettebb kincsünkkel, a saját bicskánkkal azon dolgoztunk, hogy elkészítsük a legjobb ostort, amivel olyan nagyot lehet majd csattintani.

Azóta sok idő eltelt, de még mindig elevenen élnek bennem az élmények, amelyeket kiskondásként megéltem. Olyannyira, hogy már felnőtt fejjel elkészítettem mindhárom lányomnak a saját karikás ostorát. Hát mi másra is lenne szükségük manapság, mint egy-egy jó karikásostorra. Azonban az igazsághoz hozzátartozik, elég nagy ügyesség szükségeltetik a karikás megfelelő kezeléséhez. Ebből a szempontból talán nem lesz hátrányukra.

Az élet úgy hozta, hogy ezek az ostorok használatba is kerültek. Évente két alkalommal - Szent György napján és Szent Mihály napján- sok gyerek kipróbálja az iskolai vásár alakalmával.

Szóval a bőrös munka szeretete innen jöhetett. Manapság is szívesen készítek, varrok bőrből használati tárgyakat.




Elkészítem Önnek is a saját karikásostorát! 

Kérjen árajánlatot!
 

P1190257 01